7.Rész

*1 év múlva*
-Jelents be.-mondta a herceg udvarhölgyének.
-Felség a koronahercegné kér bebocsátást.-mondta az udvar hölgy.
-Engedjék be.-hangzott a válasz.
-Felség.-mondtam miután meghajoltam.
-Hercegné.-nézett rám mosolyogva és igen ez az a mosoly ami képes megbabonázni.-Mi szél hozott.?-kérdezte.
-Mivel felséged annyi dolga van gondoltam ha ráér elmehetnénk sétálni. Jó tenne felségednek a friss levegő nem gondolja?-kérdeztem illedelmesen.
-Gondolat olvasó vagy.-mondta mosolygva majd kimentünk sétálni.-Olyan szép ilyenkor a természet nem gondolod.?-kérdezte megint mosolyogva. Én ha vele vagyok akartom ellenére mosolygok. Egy évvel ezelött hezitáltam a válaszon hogy felesége legyek de mára egyáltalán nem bántam meg ahiszen az mellett az ember mellett vagyok akit tiszta szivemből szeretek.
-De felség.-mondtam mosolyogva.
-Nem vagy túl bőbeszédü.-kezdett el kostolgatni.
-Bocsánat elgondolkoztam.-mondtam megszepenve.
-Tényleg mit mondott az orvos.? Mi a rosszullétek oka.? Beteg vagy.?-kérdezte és a mosolya átment eg kicsit aggódásba.
-Hát ha felséged ezt betegségnek nevezi...-néztem rá mosolyogva.
-Csak nem.?-csillantak fel a szemei.
-De.! Felséged apuka lesz.-mondtam ki boldogan ezt a két napja rejtegetett titkot.
-Éljen.-mondta majd felkapott és megpörgetett a levegöbe.
-Mi ez a nagy boldogság.?-állt meg elöttünk a királyné.
-Felség.-hajoltam meg.
-Anyám.-tett úgyan igy a herceg.
-Na elmondjátok még ma hogy mi ez a nagy boldogság.?-kérdezte a királyné.
-Erre úgy igazán én is kiváncsi lennék.-jött körünkbe a király. Nálam teljes volt a zavar megnyikkani is alig birtam.

6.Rész

-Gyere!-mondta egy furcsa ruhás alak mikor oda értem a Déli-kapuhoz.
-Rendben! De ki vagy?-érdeklödtem. 
-Mi az meg sem ismered a saját növéredet?-kérdezte.
-SooYung.?-kérdeztem furi fejjel majd levete a csukját én pedig a nyakába ugrottam.
-Na jó nyugi inkább gyere.-mondta SooYung. 
-Rendben! De minek megyünk oda?-érdeklödtem.
-Majd megtudod.-mondta SooYung vidáman. Majd amikor a déli kapuhoz értünk két ember volt ott.
-Felség!-mondtaák majd meghajoltak a SooYung elött.
-Ő az ő a húgom HaRa!-mondta SooYung.
-Szóval ő az.-mondta az egyik majd végig mért.
-Mi az?-kérdeztem.
-Semmi semmi.-mondták egyszerre.
-Felség!-üvöltötte valaki SungTae volt az.
-Mi az?-kérdezte SooYung.
-Felség a hercegnő látni kivánja. Jah és téged is HaRa!-mondta SungTae lihegve.
-Rendben!-mondtuk majd elindultunk.
-Megjöttünk!-mondta SungTae majd leütünk. 
-Na szóval HaRa lehet egy kérdésem 4 szemközt?-kérdezte DooNa.
-Persze.-mondta SooYung majd SungTae ő és a töbi udvarhölgy kihátráltak a teremből és csak ketten maradtunk.
-Mi az felség?-kérdeztem majd hirtelen megjelnt a korona herceg és DooNa kiment.
-Na akkor szertnék veled beszélni.-mondta a herceg.

5.Rész

-Psszt!-mondta egy hang.
-Ez meg ki volt.?-kérdezte JinRin.
-Nem tudom!-mondtam.
-Nyugalom én vagyok.-mondta a hang
-Ki az az én?-kérdeztem
-Hát én!-mondta a hang és az ajtó kinyilt majd a hercegnőt láttam és a herceget.
-De de.-habogta JinRin.
-Mi az gyertek már!-mondta a herceg.
-De nem emlékszik a királyné parancsára?-kérdeztem.
-De hogy is nem de nem megyünk a fővárosba!-mondta a hercegnő.
-Akkor hova?-kérdezte JinRin.
-Majd meglátjátok!-mondta a herceg. Majd megfogták a kezünk és elhuztak volna de ekkor valaki a hátunk mögött megszólalt.
-Hova? Hova?-kérdezte a hang majd megfordultunk és maga a király állt mögötünk.
-Felség!-mondtam majd meghajoltunk.
-Hova akartatok menni?-kérdezte a király.
-Apám ez a mi hibánk HaRa nem tehet semmiről úgy ahogy JinRin sem.-mondta DooNa.
-Igen a mi ötletünk volt!-mondta a herceg.
-Najó ugyis azért jöttem hogy szabdon engedjelek titeket.-mondta viceseen a király.
-Tényleg?-kérdeztem elkerekedett szemekkel.
-Na de most menjünk vissza a palotába  felség!-mondta BinBin a király udvarhölgye.
-Gyertek sok dolgunk van még!-mondta a király majd elindultunk hamar oda értünk a palotába ahol már SungTae izgatotan várta a hercegmőt és a királyné is ott volt. Akkor eset le hogy mit keres ott BinBin mivel ő a királyné udvarhölgye.
-HaRa gyere!-mondta SungTae.
-Rendben!-mondtam majd lassú léptekkel követtem SungTae nyomát.
-Ezt vedd fel és pontban 10 perc múlva legyél a déli kapunál!-mondta SungTae majd meghajolt és elment.
-Most mi van?-gondoltam magamba majd felvettem a ruhát egy teljesen átlegos ruha volt mégis olyan furcsa majd elindultam a Déli kapu fele.

4.Rész

Mivel bekötöték a szemünk nem láttuk hogy hova visznek minket de nagyon érdekes volt az út kissé görönygyös és mintha ha már jártunk volna erre. Aztán halotunk valami beszédet de nem értetük.
-JinRin most mi lesz velünk?-kérdeztem kétségbe eseten.
-Nem tudom!-válaszolta JinRin majd két férfi meg fogott és bevittek egy sötét helyiségbe kioldoztak minket és bezártak.
-Várj hiszen hiszen hiszen ez tudom hol van!-mondtam miután elmentek.
-Hol kissasszony?-kérdezte JinRin.
-Emlékszem kiskoromba sokszor elszööktem és akkor találtam rá erre a helyre ez eredetileg egy barlang csak úgy néz ki átt alakitoták.-mondtam miközbe a feleket tapogattam.
-Azta neked aztán voltak élményeid!-mondta JinRin.
-Tudom TaeHyuk-kal sokat koboroltam.-mondtam majd hirtelen nyitoták az ajtó mivel már egy ideje nagy volt kint a csönd és a királyné a herceg és az apám voltak azok.
-Ööööö..!-csak ennyit tudott kinyögni JinRin.
-Felség apám!-mondtam majd meghajoltam és folytatam.-Maguk mit keresnek itt és mi ez az egész?-kérdeztem.
-A te érdekedbe teszük!-mondta YungSu királyné.
-Az enyémbe? De ,mégis mit?-mondtam kifakadva.
-HaRa nyugodj meg nem beszélhetsz igy a királynéval!-szólt rám apám.
-Hagyad!-kezdte a királyné.-HaRa nem szabad hogy kiderüljön hogy ki vagy úgyanis ezzel megringatnák alapjaiba a hatalmat.-mondta nagyon higadtan YungSu királyné.
-Mit kell felfedni?-kérdezte a herceg.
-Semmi herceg hagyuk magugra öket!-mondta apám és elakarta huzni a herceget aki nem ment.
-Anyám mégis mi ez az egész?-kérdezte a herceg.
-Semmi herceg most kérlek menj ki!-mondtam mert már nem tudtam megálni.
-Rendben!-mondta a herceg azzal kimetek.
-Na szóval TaeHyuk-nak semmi baja viszont ő most Japánba kellet utaznia a kémmekel beszélni. Te pedig amig nem jön vissza nem léphetsz be a palotába de nem tudhatja meg senki hol vagy komoly veszélyben vagy JinRin-nel együtt. Amig nem kapsz utasitást itt maradtok! Meg vagyok értve?-mondta YungSu királyné.
-Igen felség! De..-kezdtem de belevágot.
-Nincs de!-mondta JungSu királyné majd azzal felált és elment de olyan szépen utána libent a kék szoknyája.
-JinRin valahogyan ki kell jutni inenn!-mondtam miután elment a királyné.
-De!-mondta JinRin.
-Nincs de!-mondtam majd sokat próbálkoztunk de nem sikerült kijutni.

3.Rész

Idöközbe eltelt egy év amióta a palotába vagyok. Nagyon sok minden furcsaságot találtam. A herceg is rengeteget fejlödöt. A királyné nagyon kedves és türelmes mivel ő tudja egyedül hogy mi van a múltamba.
-Ő felségéhez a királyhoz jöttem!-mondtam a király udvarhölgyének.
-Rendben bejelentem!-mondta az udvarhölgy.
-Bejöhet!-hangzott őfelsége hangja.
-Jó reggelt felség! Királyné!-mondtam majd meghajoltam.
-HaRa hát te vagy az? Olyan régen látunk!-mondta a királyné.
-Bocsáson meg felségetek csak sok dolgom volt a hercegnél és most is miatta jöttem.-mondtam.
-Igen mi az? Mondcsak bátran!-mondta őfelsége.
-Arról van szó hogy a herceg rendkivűl okos és fejlett a társaitt messze lekörözi! Ezért szertnék egy kis kimenött kérni!-mondzam illedelmesen közben a királynéra néztem.
-Szerintem nincs elne kifogás! Ugye királyném?-kérdezte őfelsége a királynét.
-Nincs felség! HaRa nagyon sokat tett a herceg felylödésének érdekében igy nyugodtan!-mondta YungSu királyné.
-Köszönöm! Most nem is zavarok! További szép napot!-mondtam majd kimentem.
-HaRa HaRa álj meg!-mondta egy ismerös hang. Amikor megfordultam akkor láttam hogy a herceg az.
-Hercegem! Hátt te mit keresel itt?-kérdeztem miután meghajoltam.
-Amikor itt volt TaeHyuk azt modta hogy csinál nekem sárkányt! De most nem jött!-mondta a herceg.
-TaeHyuk pedig mindig betartja a szavát! Gyere menjünk el és keresük meg!-mondtam majd megfogta a herceg a kezem és elindultunk a diszes kisérettel.
-Mondcsak meddig maradsz távol?-kérdezte a herceg.
-Az attól füg milyen gyorsan vézek a dolgommal.-mondtam.
-Mi a dolgod?-kérdezte a herceg kiváncsiskodva.
-Majd megtudja hercegem majd megtudja!-mondtam majd oda értünk apámhoz és oda mentem hozzá.
-Shin fö felügyelö úr!-mondta hangosan a herceg.
-Apám!-mondtam majd meghajoltam és folytatam,-Nem tudod merre van TaeHyuk? Mivel megigérte a hercegnek a sárkányt de ma még nem láttam én se.?
-TaeHyuk? Hát nem tudjátok?-kérdezte apám majd nekem kibugyant egy könycsepp.
-Mi az mi történt vele?-kérdezte a herceg.
-Ugye nem mond hogy nem!?-mondtam de már szinte üvöltöztem mivel tudtam hogy TaeHyuk egy határ menti erödbe ment leverni egy paraszt felkelést.
-Nem de nagyon súlyos!-mondta apám majd én már annyira sírtam hogy össze rogytam.
-Mi az Shin úr? Mi baja van HaRa-nak?-kérdezgette a herceg.
-Hercegem bocsáson meg de most HaRa-t orvoshoz kell  vinem!-mondta apám majd felsegitet.
-Te ott! Menj velük!-mondta a herceg az egyik udvarhölgyének.
-Igenis felség!-mondta az udvarhölgy majd nem haza hanem valami helyre vittek. Majd eltelt két nap én már jobban voltam és sétáltam. JinRin mi8ndenhol mint mindig szorosan meletem volt.
-Kisasszony jól van?-kérdezte JinRin.
-Igen köszönöm jól vagyok JinRin! Mond csak nincs hir TaeHyuk-ról?-kérdeztem JinRin de eközbe láttam egy álruhás embert aki hasonlitot TaeHyuk-ra.
-Nem kisasszony nincs!-mondta JinRin.
-De nézd az ott ki?-kérdeztem de akkor veleki bekötöte JinRin és az én szememet is.

2.Rész

Reggel amikor felkeltem szokás szerint elvégeztem a teendöimet. Majd mikor össze pakoltam az ajtón JinRin és egy másik lány aki udvarhölgynek nézet ki jöttek be. Mind ketten iledelmesen meghajoltak majd leültek és a lány nyújtott egy levelet.
-Kisasszony ezt a levelet a hercegnön keresztül a királyné küldte magának. Az én nevem pedig Kwon SungTae.-mondta a lány.
-Mi csoda a királyné nekem?-néztem elkerekedett szemmekkel aztán elvettem a levelet és elolvastam. A levélben ez ált: 'Kedves Shin HaRa! Ezuton szertném meghivni önt a hercegnő holnap tartandó születés napjára. Üdvüzlet: Ae YungSu királyné!-YungSu királyné?!-mondtam hangosan.
-Igen kisasszony! De azt mondta a hercegnő hogy adjak átt egy másik üzenetet amit nekem mondot!-mondta SungTae.
-Azt mondta hogy este várja a szokásos helyen!-mondta SungTae.
-Üzenem hogy ott leszek!-mondtam SungTae-nak.
-Rendben! Kisasszony! JinRin ! Én most vissza megyek a palotába.-mondta majd meghajolt és elment.
-Mi volt ez az egész?-kérdezte JinRin.
-Semmi nem érdekes! De most kiváncsi vagyok valamire úgy hogy gyere!-mondtam majd elmentünk sétálni és szépen lassan este lett. Elmentünk oda ahol DooNa hercegnövel szoktunk találkozni.
-Felség én vagyok az HaRa és JinRin!-mondtam.
-Gyertek be!-mondta egy hang. Majd amikor bementünk a királynéval a hercegnövel és az udvarhölgyeikkel találtam magam szembe.
-Fe.. Fe..!-kezdte dadogni JinRin.
-Felség!-mondtam majd meghajoltam és leültem.
-Szóval te vagy Shin föfelügyelő lánya! Sokat mesélt rólad!-mondtam YungSu királyné.
-Igen felség én vagyok!-mondtam válaszul.
-Szeretnélek megbizni valamivel  a hercegnő születés napjával kapcsolatba!-mondta YungSu királyné.
-Anyám elmondhatom én?-kérdezte DooNa.
-Igen DooNa elmondhatod!-mondta a királyné.
-Köszönöm!-mondtam majd felém fordult.-Régóta ismerjük egymást! Ugye?-kérdezte.
-Igen hercegnő!-mondtam.
-Akkor nem mondhatsz elent a kérésemnek! A kérésem az hogy holnap ebbe a ruhába gyere a palotába.-oda nyújtot egy gyönyörű az ő palotai ruhájához hasonló ruhát.-azt hogy mért ebbe azt ott megtudod. A feladatod az lesz holnaptól hogy a herceg új tanitója leszel!-mondta én pedig ennél a mondatnál úgy éreztem mint akit elég erösen fejbe vágtak.
-Hogy mii? De hát hercegnő felség! Én nem lehetek a herceg tanitója hiszen az ő kezébe van a trón én nem lehetek.-mondtam kétségbe eseten.
-De lehet! HIdd el ez őfelsége parancsa.-majd az őfelsége szó halatán fellkaptam a fejem.
-Ő.. őő..őfelsége?-kérdeztem.
-Igen HaRa!-mondta egy ismerös hang a hátam mögül kiderült mikor hátra néztem hogy apám az.
-A.. apám! Hát te mit keresel itt?-kérdeztem elcsodálkozva.
-A királyné parancsára jöttem!-mondta apám e én mivel még álltam össze estem.
-HaRa ébresztő!-mondta apám.
-Kisasszony keljen fel HaRa kisassony!-mondta SungTae és mindenki körülöttem. Majd elvittek haza a királyné vissza ment de a DooNa hercegnő ott maradt JinRinnel együtt egész éjszaka meletem voltak.Majd feébtrettem.
-HaRa!-kiáltot fel DooNa hercegnő.
-Felség mege mit keres itt?kérdeztem bágyadt hangon.
-JinRin gyere!-szólt SungTae JinRinnek.
-Igenis!-mondta JinRin és kimentek.
-Ugye jobban vagy?kérdezte a hercegnő.
-Igen felség jobban vagyok!-mondtam-De maga mit kerese még itt?-folytatam.
-Miattad! De most szedd össze magad úgyanis indulnunk kell a palotába.-mondta DooNa hercegnő.
-Hogyan felség méégis hogyn?kérdezte-
-Ügyesen! Most fedd fel a ruhát amit kaptál!-mondta DooNa nagy mosolyal az arcán.
-De DooNa hercegnő! Az mégiscsak neem lenne furcsa?-mondtam válaszgyanánt mivel alig tudtam valamit kinyögni.
-HaRa! Most azzonal felveszed a ruhát!-mondta DooNa hercegnő máár kicsit mérgesen. Eközben bejött JinRin és SungTae.
-Felség indulnunk kell!-mondta SungTae majd alázatosan meghajolt.
-Rendben! HaRa vedd fel a ruhát és mehetünk.-mondta Donna majd felvettem.
-Kisasszony! De gyönyörü!-mondta JinRin.
-A hajad!-kiáltot fel SungTae.
-Mi az?-kérdeztem ilyedten.
-Semmi egyszerüen gyönyörü.-mondta SungTae és JinRin egyszre majd DooNa hercegnő rám kacsintot.
-Köszönöm!-mondtam majd meghajoltunk.
-SungTae gyere mi egy másik uton megyünk! HaRa ti a palota északi kapuján menjetek be!-mondta DooNa hercegnő.
-Igenis felség!-mondtam majd mind meghajoltunk.
-Menjünk!-mondta JinRin. Nekem az út nagyon furcsa volt mindeni meghajolt elötem amit edig senki se tett meg senki. Majd oda értünk az északi kapuhoz.
-Belépési engedély és név!-mondta a kapu őr.
-Te bolond ő a föfelügyelő lánya és az egyik szolgáló a hercegnő születés napjára jöttek!-mondta a másik kapu őr.
-HaRa hát jól láttam hogy te vagy!?-szólt oda TaeHyuk.
-Igen jól láttad!-mondtam majd meghajoltunk egymás elött.
-Uram!-mondta az egyik őr.
-Igen?-kérdezte TaeHyuk.
-A kisasszony a hercegnő születésnapjára hivatalos! Úgy hogy bemehet!-mondta az őr.
-Tudom! Gyertek!-mondta TaeHyuk majd megfogta a csuklóm és behuzott a kapun.
-Rendben!-mondtam. Majd beértünk a palotába minden csodálatos volt. TaeHyuk a hercegnő lakosztályához vitt minket.
-Felség! Megérkezet Shin HaRa kisasszony!-mondta TaeHyuk.
-Ereszétek be!-halotam.
-Felség!-mondtam majd meghajoltam.
-Örülök hogy itt vagy!-mondta DooNa hercegnő.
-Felség! Indulnunk kjell!-mondta SungTae majd elindultunk. Az ünnepség meseszép volt minden csak úgy káprázott.

1.Rész

Reggel mikor felkeltem  felvetem a JinRin által kikéászitet ruhámat. Majd kimentem a levegöre és sétáltam egy picit levegözni és sétálni. JinRin éppen valamit mosogatot vagy fözöt nem tudom igazából de észre vett és ode jött hozám.

-HaRa kisaszony! Jól aludt?-mondta JinRin miután meghajolt.

-Köszönöm jól aludtam. Mond csak nem merre van anyám?-kezdtem érdeklödni.

-Nem tudom én korán keltem ugyan de dolgom volt igy nem tudom.-mondta JinRin.

-Rendben akkor viszont gyere kimegyünk a piacra körül szeretnék nézni.-mondtam egy kicsit elgondolkozva.

-Rendben menjünk de várjon egy picit!-mondta JinRin majd elfutot de 2 parc múlva már ott is vol.

-Akkor mehetünk?-kérdezte JinRin.

-Igen mehetünk!-mondtam majd elindultunk út közbe össze találkoztunk apám egyik beosztotjával TaeHyukkal.

-Régen látalak HaRa na meg téged is JinRin!-mondta majd  meghajolt.

-Igen régen!-mondtam majd én is egy kis fázis késésel meghajoltam.

-Mond csak nem látad a föfelügyelö urat?-kérdezte TaeHyuk.

-Nem sajnos nem láttam apámat. Mivel kicsit elaludtam és még az anyámat sem láttam.-mondtam.

-Értem! Na mindegy nekem most mennem kel.-mondta majd meghajolt és elment.

-Na akkor most megyünk?-kérdezte JinRin.

-Jah igen persze.-mondtam majd elindultunk utköbe sok érdekes alakal találkoztunk.

-Kisasszony! Néze ez milyen szép!-mondta JinRin majd egy ezüstös ruhadiszre mutatot.

-De széép!-mondtam majd elö vettem amenyi pénzem volt és megvetem egyet magamnak és egyet JinRinnek. Majd szépen lesen elindultunk a palota fele megnézni hogy apám ott van-e.

-Ki maga van belépési engedéje?-kérdezte az egyik őr.

-Shin HaRa a nevem ő itt Jong JinRin és Shin föfelügyelö úr lánya.-mondtam magabitzos hangon.

-Értem akkor bemehet!-mondta majd meghajoltunk és bementünk. Nem kelet sokat menni mivel láttam apámat igy oda futotam hozzá. 

-HaRa! Hát te mit keresel itt?kérdezte apám.

-Apám..-kezdtem bele de JinRin a szavamba vágot.

-Uram egy üzenete hoztunk!-mondta JinRin majd egy levelet nyujtot én pedig furcsán néztem rá.

-Értem! JinRin a választ légyszive s majd vidd el HaRával a csendörségre!-mondta majd bementünk megirta oda nyujtota elköszöntünk és mentünk haza fele mikor megláttam egy édes kiscicát.

-Nézd JinRin milyen aranyos kiscica!-mondtam majd felvetem.

-HRa kisaszony! Tudja hogy nem szabad tegye le!-mondta határozottan JinRin!

-Nem teszem le! Te most menj el a levélel a csendörségre én pedig haza megyek ezzel a tüneményel otthon találkozunk!-mondtam majd elindultam.

-De HaRa... Na mindegy inkább megyek vélgzem a dolgom és csöndbe vagyok!-mondta a végét már magába JinRin.

-Segitség! Segitség!-mondta egy furcsa hang amitöl nagyon megijedtem.

-Ki... Ki az?-mondtam félös hangon.

-Segitség! Segitség!-mondta egyre halkabban a hang.

-Jézuss!-mondtam majd láttam egy sebesült földön fekvö férfit nem sokkal a bejáratunktól.

-Segits!-hajtogata továb majd oda mentem és nagy nehezen neküzgöttem az ajtón és a cicát is beengetem.

-Várjon egy perc!-mondtam majd elfutam minden féle holmiért.-Még jó hogy ezt nem látja JinRin.-dönyögtem magamba.

-HaRa hát te meg csinálsz?-kérdezte anyám mikor bejött az ajtón.

-öhm.. izéé.. semmit. csak inkább gyere..-mondtam majd elkezdtem huzni magam után.

-Jezus! Azonal manj az ispotályba és hivj ehgy orvost!-mondta anyám én pedig futotam majd elestem de feláltam és hoztam egy orvost. Majd meggyógyitita és megjött JinRin is kilet vive tölem és a vendég szobába majd az esmények lezajlása után mindent elsimitotam amit csak tudtam..